„ Jó helyen vagy, most állj, meg és ne keress tovább! Ha mégis tovább mész, menj bátran, egyszer eljutsz, oda ahol megállsz majd!”
A „legyen már vége” „Változzon már valami”
A keresés legfőbb oka nem más, mint az, hogy szeretnél valamit megtudni, megoldani az életedben. Azt a rendszert, amit felépítettem, lehetőséget ad mindenki számára a változásra, változtatásra. Minden ember egyedi ezért.
Azokat a lehetőségeket kínálom fel, ahol találkozni tudsz velem, ahol beszélhetünk arról, ami változtatásra szorul. Személyes találkozások alkalmával azokról a dolgokról beszélek, amik a hétköznapi, az élet minden területén jelen vannak, megváltoztathatók, kivitelezhetőek, megvalósíthatók.
Összejöveteleken és amikor velünk vagy, meghallhatod mit, hogyan tegyél, mások mit kérdeznek , ezáltal tanulva hibákból, szemlélő módon, töltekezve energiával, vagy csak jelenléteddel vagy jelen összejöveteleken.
Volt egyszer egy kedves visszahúzódó fiatalember. Bátorságot merített és felhívott, hogy szeretne eljönni egy spirituális összejövetelünkre, mert sok kérdése lenne. Eljött. Az első pár alkalommal láttam, nem mer kérdezni, csak csendes hallgatóként van jelen. Minden alkalommal, amikor véget ért az összejövetel, megköszönte, hogy itt lehetett. Majd felhívott egyszer és azt kérdezte, miért változik az élete, a környezete, változások vannak a munkahelyén, minden pozitív irányba halad neki. Jobban érzi magát, van ereje, lettek tervei, vágyai. Az egyik összejövetel alkalmával egy dobos meditáció volt, nagyon megtetszett neki a dob hangja, és azt mondta, hogy szeretné kipróbálni, eljönne egy ünnepre. Mikor eljött, köszöntöttük őt egy dobszólóval. Láttam, éreztem, valami történik benne, elérzékenyült, kinyitott. Másnap odajött hozzám és azt mondta, hogy nem fáj már a háta.
Így kezdődött, ennek már 2 éve, most önmagát valósítja meg, tesz a terveiért, vágyaiért, otthagyta a magányát, a monoton hétköznapi életét, az egyedül-létét, most külföldön dolgozik, boldog és tartalmas élete van.
Mindezt 38 évesen. Rájött, egyedül nem tudja megvalósítani, hisz egyedül élt, a munkahelyén nem keresett annyit, hogy elinduljon, nem voltak barátai, nem volt kivel megosztani az életét.
Mikor arra kért, hogy csináljak neki egy dobot, én már tudtam, hogy végre élni fog. Az ünnepen csak dobolt és dobolt, magáért az életéért. Nem telt el egy hónap és megvette a repülőjegyet és már el is utazott.
Minden összejött neki… a hely ahol, fogadják, segítik, a munkahely, ahol dolgozhat. Előtte még találkoztunk, kérte nézzük meg kártyán, mire számíthat. Elmondtam neki mindent, hogy mire figyeljen, ki fog neki segíteni, hogy lehet az akadályokat megoldani.
Azóta kétszer írt nekem: az első alkalommal, amikor megérkezett, megírta, hogy kitűnő volt a repülő út. A második levelében pedig már arról számolt be, hogy minden rendben vele, dolgozik, tetszik neki a hely és jól érzi magát a bőrében.
Nekem ez csodálatos visszajelzés, amikor, egy ember, SAJÁT vágyait valósítja meg, saját Életét éli ott, ahol mindig is szeretett volna lenni. Boldog vagyok. Nincs ennél jobb érzés, valakit arra terelni, ahova valójában mennie kell.
Minden alkalommal, amikor egy új embert megismerek, tudom, azért jön, mert szüksége van arra, hogy megtaláljuk az útját, a helyét a világban.
Ez egy csoda… látni, érezni azt, amikor egy ember szárnnyal, igaz repülővel, de boldog szívvel!